Drága gyermekeim,
Visszatértek hozzátok, mert ti vagytok gyerekeim, és egy Apa, Testvér annyira szüksége van a sajátjára, mint amennyire ti rám. Persze teljesen rám szorultok, mert anélkül nem léteznétek; de szerelmem olyan erősen igényli titeket, hogy még a szerelemnél is nagyobb vágy! A Szeretet hozta el engem előttetek, és oly nagy, oly tisztá, oly figyelemmel van telve, hogy anélkül, mint egy apának elvesztette gyermekeit.
A szereteteitek betöltik, mert minden jelet a szeretetetekből érzelmekkel, gyengédséggel és reménnyel tölti meg Szívemet, mert már látlak titeket Mellette az Én Mennyemben, amely az Én Lakomhelyem, és hívlak benneteket végtelen örökkévalóságra.
Ott otthon lesztok, tökéletesek, mint én tökéletes vagyok, hatalmasak, mint én Mindenható vagyok, és alázatosak, mint én tökéletes Alázatosság. Titekkel leszek, ismerlek titeket, ahogy ti is ismerek, szeretek titeket, ahogy ti is szeretnek, és rendelkezésre állok mindenki számára, ahogy én Minden vagyok mindenkinek.
Gyerekeim, gondolkodjatok mélyen azon pillanatra, amikor tökéletesek lesztek a szentek tökéleteségével, mert az időpont eljön, és már most fel kell készülnök: ne legyen más ambíciótokat, csak Isten akaratának teljesítése minden életpillanatban, percenként, másodpercenként. Egységbe olvadjatok Örökkévaló Angyalotokkal; gondoljatok rájuk mindennél előbb; imádkozzat hozzá, hogy úgy cselekedjetek, ahogy ő ihleti titeket, hogy egyik tettetek sem legyen gondatlan, hanem egységben vele, aki Istennel van egyesülve.
Így voltam a földön is, Istennel egyesülve, csak az Ön Akaratát kívánva mindenben, a legkisebbtől a legnagyobbig; és a Kereszten olyan egységben voltam vele, hogy az elvonulása Tőlem — mindazok bűnei miatt, akiknek akkor épp én viseltem magamon —, Isten-Ember bizonyosan, de teljes Ember is, s így elutasított abban a legfájdalmasabb pillanatomban a megalázásommal együtt: „Atyám! Atyám! Miért hagytál engem?” (Mk 15:34).
Feszíttettek engem az emberek akaratából, igen, de isteni Akarattól is, elfogadva magamra a világ minden bűnét és helyettük javítani azt a hatalmas szégyent, amely elválasztotta őket Istentől.
Isten elhagyta engem azokban az istenségbeli Igazság pillanataiban, s akkor lelkem nagy fájdalmat szenvedett. Éreztem egy hatalmas magányosságot, elvetettséget, és ez a keserűség mélyen átölelte. Testileg is olyan fájdalmak kínozták, amelyek szétzúzottak engemet, s elhagyatott, elszigetelt lelkem nem adhatja fel magát. Ezt tudtam, és ezt az belső harcot nagy testi szenvedés pillanataiban emberek ismertek, de Isten jól ismerték.
Példamutató, állandó és változtathatatlan volt; minden másodpercemben a földön tanította magát Istent elégíteni, s akkor is, amikor már mindent elveszített, hű maradt magához, elfogadva az Ön Akaratból mindent — még saját elítélését... de Isten nem engedte ezt, és lelkem, győztes e végső harcban a démonok és pokol minden támadásával szemben, újra egyesült Istennel s diadalmaskodott Hádészből, szégyenből és meztelenülségéből.
Emlékezzetek jól erre, Kedvesem: többet szenvedtem bármely más embernél; ismerem a szenvedéseiteket; teljes szimpatiával viseltetem őket, mert mindet ismerek; barátom vagyok, irgalmas barátok és mindenre bízhatsz rám: féleidetől, aggodalmaktól, fájdalmaidtól, gondjaidtól, bánataitódtól és szívfájdalmaidtól. Mindet ismerek, mert mindent kiálltam, s nem figyelmen kívül hagyva őket, többet szenvedtem ti nél: Testemben, Lélekemben, és megszereztem a megbocsátásotat.
Dobjátok le magatokat lábaim elé; velem biztonságban vagytok; velem semmitől nem kell félnied; szenvedéseitek az én szenvedésembe olvadnak; bűneiteket áldozatommal kapjátok megbocsátást; csak azt kérek, hogy elismerjétek őket, bevalljátok és sajnáljatok, hogy ne essetek újra bele.
Bízzatok rám; adom tiédnek és fogom adni a Szentlélek ajándékait, Istentől, s harcoljátok az én Szenteimmel együtt, szentséget érve velük hasonlóan, és elvonuláskor e földről örök életet nyerve.
Áldom tiédnek, Kedvesem, és várlak.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében †. Ámen.
Urad, aki tiért kegyeltetett
Forrás: ➥ SrBeghe.blog