A Mi Urunk Jézus Krisztus 24 Órája a Passiójában

Az Úr Jézus Krisztus 24 órás Keserű Passiója Luisa Piccarreta, az Isteni Akarat Kis Lánya által

† Ötödik Óra
9-tól 10-ig DÉLUTÁN †

Jézus kínjai első órája az Olajfák hegyén

Előkészület minden órára

Előkészület a Gethsemáné kert három órájára az Olajfák hegyén

Sajnálatos Jézusom! A Te szerelmöd vonzza, hogy Téged kísérjem az olajfák kertjében. Tudom, hívsz engem, de kérdezem magamtól: Miért ezek a szerelem impulzusai? Talán olyan szenvedésben van a Te ellenségeid által üldözött Jézusod, hogy vágyik a társaságomra? Szerelmes szárnyakon sietek előre, de rémülök, amikor az éjszaka sötétségében belépem az olajfák kertjébe. Hideg lett. A fák levelei gyengén mozognak, mintha álomban súgolnának, jósolva a szenvedést, szomorúságot és halált a szenvedő embernek.

A csillagok enyhe fényükben úgy néznek Jézusra, mintha sírni akarnak. Ahogyan könnyeik mély irgalmassággal mozgatják őket, vádolnak engem hálátlanságomért. Rémülök. Sötétségben tapogatom előre és a Mester után keresgéllek a kiáltással: „Jézus, hol vagy? Hívsz engem és nem engedsz látni Téged? Szólítasz és rejtőzöl?” De semmi visszhang nem válaszol hangomra, mindenütt rémület, borzalmak és mély csend. Hallgatok és hallok egy rázkódó lélegzetet - valóban megtaláltam Jézust. De milyen szomorú változás! Ez már nincs az a Jézus, akinek arca a Szentségimádás vacsoráján ragyogott csodálatos szépséggel. Most halálos szomjúság sújtja, amely eltorzítja természetes szépsége vonalait. Aggodalommal gondolok arra, hogy talán már nem hallhatom hangját. Így tapadva a lábaihoz, bátrabbá válok, ölelöm és kezemet az arcára helyezem, hogy tartsa fel, s gyengén kiáltom: „Jézus, Jézus!” És Ő, megütve hangomat, néz rám és beszél:

"Lélekem, te itt? A vártalak, mert az a szomorúság, hogy mindenki elhagy engem egyedül, mélyen leterhelte.

Vártalak arra, hogy tanúja legyek szenvedéseimnek és isszam vele azt a pohárat, amit az én mennyei Atyám készített nekem. Együtt isználjuk, de ez nem lesz egy frissítő, hanem kijelenthetetlen keserűség pohára. Éreztem szükségemet szerető lélekhez, hogy legalább néhány cseppjét iszoniak belőle, ezért hívtam Téged. Vegyél el és oszd meg velem a szomorúságomat, s adj nekem biztosítékot arra, hogy nem hagyod egyedül ebben az elhagyattsági órában." Jótehát, Jézusom, szomorúsággal áztatottan isználjuk együtt szenvedésed pohárát. Soha többé ne hagyjak el oldaladtól.

Ekkor Jézus belép a halál kínjába és olyan szörnyű szenvedéseket visel, mint soha nem látott.

Jézusom, szerelmem! Mondd el nekem, miért vagy ilyen szomorú, ilyen bánatos, egyedül ebben a kertben és ezen az éjszakán? Tudom, ez az utolsó halandó életed. Csak néhány óra múlva kezdődik meg szenvedésed. Gondoltam, itt találkozhatok anyátokkal, Magdolnával és hű apostolaidat. De helyettem teged látom egyedül és olyan kínban, mint egy kegyetlen halál, de nem enged elhalni tégedet.

Legnagyobb jómat és mindenemet! Nem adsz nekem választ? Ó beszélj hozzám! ...De úgy tűnik, hangod elhagyja, olyan nagy a szomorúságod; még látásod is, egyébként fénnyel teli, ilyen bánatos. Úgy gondolom, vigasztalást és segítséget keresel. Szürke arcod, száraz ajkad, szerelmi tűzben parázsló, remegő tested, erősen verő szíved, amely lelkéket keres, olyan kifejezés ad tégednek, mintha egy pillanatról a másikra el akarnál menni. Mindenem azt mondja nekem, hogy magad érzed és vágyod az én társulásomra.

Most közel vagyok hozzád, Jézusom. De szívem elbukik, amikor látom a földön feküdtél. Karjaimba veszem tégedet és mellém nyomkodom. Szeretném összeszámolni minden kínodat, egy után a másikat, mindazt a nehézségeket, amiket rátételek, hogy vigasztalást és együttérzését nyújtsak neked az egész emberiség nevén. Jézusom! Amíg karjaimban tartlak, szenvedéseid nőnek.

Érzem, hogy tűzfolyam áramlik ereideben. A vér forr benne, mintha kiszakadni akarna az érökből és kiömlik belőlük. Mondd el nekem, szerelmem, mi van veled? Nem látom ostorokat, töviseket, szúrókat, keresztet. De amikor fejemet melléd nyomkodom, érzek tüskéket átszúrni a szíveden és kegyetlen ostorok minden részét kímélik az isteni személyedben, belülről és kívülről egyaránt. Látom kézeidet még erősebben összehúzódva, mint ahogyan a szúrók tehették volna. Mondd el nekem, szerelmes jómat, ki gyakorol ilyen hatalmat benned is, hogy halálra kínosodj többször, amennyire engednek a szenvedések?

Most úgy tűnik, hogy áldott Jézusom megnyitotta ajkait és gyenge, halálhoz hasonló hangon beszélt hozzám: "Lányka, akarod tudni, ki kínoz engem többet a kivégzőknél? És miért az ő rajtam gyakorolt szenvedések majdnem semmiképp nem hasonlítanak ahhoz, amit most érzek? A szeretet, örök szeretet, ami minden fájdalmat a csontig teljes egészében kínosodni engem teszi, amit az ő személyemben lassan-hosszú időn át szenvedtem el. Igen, a szeretet uralkodik rám és bennem. A szeretem szúrónak válik, a szeretem ostorná, a szeretem töviskoronává. A szeretem mindenem, a szeretem örök szenvedésem, míg amit emberi természetemben szenvedek csak ideiglenes. Lányka, lépj be szívembe, vesd el magad szerelmemben. Csak benne fogod megérteni, mit szenvedtem érted és mennyire szerettem tégedet. Így tanulni fogsz engemet is szeretni és csak a szerelemért szenvedni."

O Jézusom! Mivel meghívsz a szívedbe, hogy lássam szerelmedet, odamegyek. De mit látok? A szerelem csodáit, amelyek nem természetes tövisekkel koronázzák Téged, hanem tűztövisökkel; nem kötélbástyával kínozzák az imádatos testeted, hanem tüzes bástyákkal; nem vasfűrészekkel szúrják át kezedet és lábadat, hanem tűsfűrészekkel. Minden tűz. Átöli Téged a csontjaidig, egész emberi létedet tűzzé változtatja, és olyan elmondhatatlanul és halálosan fájdalmas szenvedéseket okoz neked, mint az Ön Kínjainál is nagyobbak. A Vérbed készít egy Szeretetfürdőt minden lelkek számára, akik tisztára akarnak mosódni mindentől a foltotól és jogot szeretnének szerezni ahhoz, hogy Szeretem gyermekei legyenek.

Ó korlátlan Szerelmem! Elbűvölve vagyok az immensitásod előtt. Érzek, hogy teljes szerelmet kellene lennem ahhoz, hogy belépjek a szeretedbe és megértsek azt. De nem vagyok így, Jézusom. Mivel mégis kívánod társaságomat, kérlek Tégedtől, töltse teljesen szerelmmel, koronázza szerelmi koronával fejemet és minden gondolatomat.

Tegyél is, végtelen Szerelmem, hogy ne legyen bennem semmi, ami nem lenne a szerelem életével áthatva. Kérlek Tégedtől, szúrják át kezeimet és lábaimat szerelmi fűrészekkel, hogy minden benne szerelmmé váljon és szerelmet keressen; hogy szerelmben öltözve, szerelmből táplálkozva, legyen szerelmmel Tégedhez szúrva, s semmi bennem vagy kint ne merjen elválasztani a szerelemtőlem.

Reflexiók és Gyakorlatok

Szent Annibale Di Francia atya műve

Ebben az órában, amikor az Örök Atyjától elhagyatott volt Jézus Krisztus, olyan Égető Szerelmi Tüzet szenvedett, hogy elpusztíthatta volna minden lehetséges és elképzelhető bűnt, s szerelmével megvilágosíthatja mindazt a lényeket, akár milliók és milliók világokból is, valamint az ördögökben lévő elveszett lelkeket, ha nem lenne örökké szilárdak gonoszságukban. Menjünk Jézusba, s miután bejutottunk egész Belsőbe, a legintimebb rostjaiba, azok Égető Szívveréseibe, az Intelligenciájába, amely mintegy megvilágosodott, vegyük ezt a Szerelmet és öljünk magunkat belsejében és kint is azzal a Tüzzel, ami Jézust égett. Majd kiállva Onnán s Öntudattal beáramlva az Akaratába, ott találjuk minden lényt. Adjuk meg mindenkinek Jézus szerelmét, érintsük meg szívüket és elméjüket ezzel a Szerelmmel, hogy teljesen Szerelmmé változtassuk őket. Majd Jézus Szándékával, Szívverésével, Gondolataival formáljunk Jézust minden lény szívében. S akkor hozzuk hozzá mindazt azokat a lényeket, akiknek van Jézusa a szívükben, s állítjuk körül őt, mondván: „Ó Jézus, hozzád hozzuk minden lényt azzal a sok Jézussal a szíveikben, hogy vigaszt és kényelmet adjunk neked.”

A Szeretednek más módja nincs enyhítésre, mint ha mindent hozunk Szívedbe!” Így cselekedve igazi enyhítést nyújtunk Jézusnak, mert a Tüzek, amelyek égetik őt, olyanok, hogy folyamatosan ismétli: „Égök és senki nem veszi el Szerelmem. Kérem, adjatok nekem enyhülést, vegyelek fel Szerelmet és adjatok szerelmet!”¹

A hogy mindentben Jézushoz hasonlóak legyünk, vissza kell mennünk magunkba, és ezekkel a gondolatokkal foglalkozni: minden ami tegyük, folytonos szeretet áramlása van-e köztünk és Isten között? Az életünk egy folyamatos szeretetszál, amit Istentől kapunk; ha gondolkodunk, akkor is szeretetszál van; ha dolgozunk, akkor is szeretetszál. A szó szeretet, a szívverés szeretet; mindenkit Istentől kapunk. De mindezek a cselekedetek szerettel folynak-e Istennel? Találja Jézus bennünk az édes varázslatát a Szeretete felé, hogy ebből elragadva töltsön minket még Bővebb Szeretettel?

Ha nem tettük meg azt a szándékot, hogy együtt futsunk Jézus szereteteben minden ami tegyünk, akkor beljebb mennénk és kérnék tőle bocsánatot azért, mert elvettük tőle az édes varázslatát a Szeretete felé.

Engedjük-e magunkat megmunkálni az Isten Kezeinek által, ahogyan Jézus Krisztus emberisége is engedte? Minden amit érezzünk bennünkben, ami nem bűn, Isteni Formázásnak kell tekintenünk. Ha nem teszük ezt, megfosztjuk a dicsőséget az Atyától, elengedjük az Isteni Életet és elveszítjük a szentséget. Minden amit érezzünk bennünkben—Inspirációk, haláltételmek, Kezek—Isteni Formázás más semmi. És fogadjuk-e ezeket úgy ahogyan Isten akarja? Adunk-e Jézusnak szabadságot a munkához, vagy emberi módon és értelmetlenül veszük mindenkit, így elutasítva az Istentől való Formázást, kényszerítve őt Karjait Ölébe szorítani? Hajtjuk-e magunkat az Ő Kezeibe úgy mint halottak ahhoz hogy kapjak mindazokat a csapásokat amiket az Úr rendelkezik megünket szentségünkért?

Szerelmem és Mindenem, árasz el bennem mindenütt szereteted, égetve mindezt ami nem Tiéd. És futson mindig szeretem Téged hogy égjen le mindaz amiből fájdalom lesz a Szívedben.

¹ A mennyire nagyszerű gondolat: Jézus olyan szeretettel van megdöbbentve, hogy tűzbe változik benne, elborítva és elfogyasztja. Most keres lelkéket akik enyhítenek ezen a tüzen ami annyira szenvedésben tartja őt, abszorbeálván az ő lángjait. Frissítik őt azzal hogy megosztják vele a szeretet szénjét. Mennyire igaz hogy Jézus Szíve a tövisbokor amely ég és nem éget el. A tövisbokor maga is egy gyűjtemény tüzes tövisekből áll. Ó Isten! Ha Jézus annyira vágyik arra hogy szeressünk őt, mennyire könnyű lenne nekünk megdöbbentni a Szeretete által ha aktívan halunk magunkon!

Köszönetmondó ima minden Szent Órá után az Olajfák Hegyén

Áldozat és Köszönet