2017. december 24., vasárnap

Jézus sürgős hívása az áldott szentségben az emberiséghez.

Ne járj távol a Házaimtól.

Békem legyen velütek, gyermekeim.

Újra születni fogok a jóakaratú emberek szívében, ők örülnek majd, és az Angyalaimmal együtt ebben az éjszakában énekelni fognak: Dicsőség Istennek a mennyekben, és béke a földön azokat szerető emberi lények között.

Fiúm, nem tudod, hogyan szomorít engem látnom azt a lelki sötétséget, amelyben milliók élnek; a hit és a egészséges szokások hanyatlásnak indultak, sok ember elfordult tőlem és végleg mondott nekem Nem.

Meg akarom őket menteni, mert fájlengem az én teremtményeim; szeretlek őket; újra feláldoznám életemet a bűnözőkért, ha Atyám engedné.

Én vagyok a szelídség, a szerelem és a könyörület, de semmi ez nem tűnik fontosnak ebben az elismeretlen emberiség nagy részének.

Nem tudod, fiúm, hogyan szenvedek, tudván, hogy Igazságom napjai közelednek és milliók lelke elveszik majd. Véröm kiömlik a világ minden Tabernákulumában, várva arra, hogy megtisztítsa a bűnöst, szabadítson fel őt és megváltja.

Hány csapást kapok naponta azért, mert sok sértés történik Isteniségem ellen. Fájlengem látnom a kisdedemeimet olyan elveszve e világ technológiája miatt, amely elrabolja annyian lelkét!

Gyermekeimnek rabolták ki az ártatlanságukat; ez a gonoszságban megtechnikált világ torzulja Isten szeretete lényegét.

A mobilisten helyettem, a számítógépisten helyettem és más emberi technológiai istenek helyettem állok.

Nem tanítják többé az egészséges erkölcsi nevelést otthonokban. Gyermekeimnek már nem mesélik el azt a megtestesült Istenről, aki emberré vált egy szűz Mária nevű Szűz és Szent méhben, Anyámban és ti anyátokban.

A múltbeli vallási lelkesedés és egészséges szokások elvesztik jelentőségüket, s olyan napok jönnek majd, amikor Isten neve sokak számára csak emlék lesz.

A tudomány célja az ember önbálványozásához vezet és azt hiszi magát istennek.

Nézd meg a Házaimat, olyan üresek; a Tabernákulumaim magányossága tüskék, amelyek átfúrják szerető Szívemet.

Csendben sírok látván az ingratitást, amellyel ezt az emberiséget tartanak fenn.

Én vagyok a Szeretet, aki mindenért adom magát szeretettel; aki mindent megbocsát szeretettel; aki mint jó Pásztor vigyáz Flockamra és nem pihenek addig, amíg megtalálja az elveszett bárányt; ma viszont ebben a sok szeretet helyett ingratitást, gyalázatot és feledést kapok.

Ingrat gyermekek, ha van időtöd megvigasztalanom, ne járj távol Házaimtól; lépjetek be abba a Szeretetek szeretetébe, amely vár rátok vigasztalni, szeretni és megbocsátani.

Jöjj el beszélgetnöm velem és biztosítom téged, hogy cserében kapod Békemet, Megbocsátásomat, Áldásomat és Életem bőven.

Várlak rajtad, ne legyél késve, szeretem téged.

A Te Szerelmed, Jézus a Boldogságos Szentségekben.

Tedd ismertté az embereknek üzeneteimet, gyermekeim.