A Mi Urunk Jézus Krisztus 24 Órája a Passiójában

Az Úr Jézus Krisztus 24 órás Keserű Passiója Luisa Piccarreta, az Isteni Akarat Kis Lánya által

† Hetedik Óra
11-tól éjfélig †

Jézus kínjai az olajfák hegyén a harmadik órában

Előkészület minden órára

Előkészület a Gétzemáni kert három órájára

Jézus, édes jó! A szívem elrohan. Nézek és látom, hogy még mindig szenvedsz. Vér folyik olyan mennyiségben az testedről, hogy a föld véres. Ó szerelmem! Szívem betörik, amikor így gyengén és kimerülten látok téged. A kedves arcod és Teremtőd kezei, amelyek a földre támaszkodnak, vérrel vannak átitatva. Úgy tűnik, hogy vért akarsz küldeni az emberek bűneinek áramlása helyett, hogy ezek a bűnök a véredben merüljenek el és te adj megbocsátást minden ember gyermekének. Kelj fel, édes Jézusom, túl sok szenvedés van bened, elegendő a szereted. De miközben úgy tűnik, hogy az véréddel halod meg, a szerelem új életet ad tégednek. Látom mozogni. Most kel fel, porral és vérrel borítva. Megpróbál járni, nehézkesen húzza magát el.

Édes életed! Engem engedj támogatnod karjaimmal. Vissza akarsz menni a kedves tanítványaidhoz? Mily nagy fájdalom az, amikor újra alvókat találsz őket! Rémült és gyenge hangon szólal meg: "Gyerekeim, ne alsatok! Aztán jött az óram. Nem látjátok a helyzetem? O álljatok mellettem és ne hagyjatok el engem a legfájdalmasabb órákban."

Jézus, annyira megváltoztattad magadat, hogy tanítványaid nem ismernék fel téged anélkül, hogy kegyelmed és engedelmességed hangja segítene. Miután figyelemre intettek őket az éberséget és imát, visszatérsz a kertbe, de új sebet kapod a szívedben. Látok benne azok lelkeinek elpusztulását, akik, dacára kedvességednek, ajándékaidnak és kegyelmeidnek, feledkeznek szeretedre és ajándékaidra az próbák éjszakájában, leesnek a lélek alvásába és így elveszítik az imádkozásban való figyelem és kitartás szellemét.

Édes Jézusom! Amint valaki látott téged és megkóstolt a különleges kegyelmek édes ízét, nagy erőre van szüksége ahhoz, hogy ellenálljon, amikor magának látszik elvett ajándékaitól. Ezért imádkozok azok lelkéért, akik elhanyagolásaik, közömbösségük és szíved elleni sértéseik a legkeserűbbek; te körülvegyél őket kegyelmeddel és megállítod őket, ha még az egyik lépés is megteszi, amely téged elidegenítené, hogy ne veszítsék el az imádkozásban való kitartás szellemét.

Édes Jézusom! Visszatérve a kertbe, vérrel átitatott arcodat emeld fel az ég felé és harmadszor mondd: “Atyám, ha lehet, menj el tőlem ez a pohár!”

Akkor, drága Jódom, hallom Te hívd: "Kedves apostolaim, ne hagyjátok magam egyedül e szörnyű szenvedésben. Győrzőket formáljatok körülöttem és vigasztaljatok engemet szeretettel és társaságotokkal!"

Jézusom! Ki tudna ellenállni neked e végletes szükségben! Mely szív lenne olyan kemény, hogy nem törnék meg, ha látná Téged szenvedésben fürdve és vérbe mártva? Ki ne verné el a keserű könnyeit fájdalmas jajgatásaid hallatán, segítséget és erőt keresve! De vigasztalj meg, Jézusom! Már látom az Atya által küldött angyalt, aki támogatást és erőt fog adni neked, hogy e halálos félelmetől felszabadulva átadhadd magad a zsidóknak. Amíg Te beszélsz az angyallal, én átszelhetek a mennyet és a földet. Engem engedj elvennem azt a vérdet, amit az Olajfák hegyén ontottál, hogy minden embernek ajándékozzam mint megváltásuk biztosítékát, és cserébe hozzám hozom szeretetüket, lépéseiket és mindent, ami nekik fontos.

Mennyei Anya Mária! Jézus vigasztalást kíván. A legjobb vigasztalat, amit adhatunk neki, az a lelkek hozzáhozása. Máriám Magdolna, kísérj minket. Ti szent angyalak, jöjjétek és nézzétek meg, hogyan van Jézusszal. Vigasztalást kíván mindenkitől; olyan nagy a lehangolója, hogy senkivel sem bántik el.

Jézusom! Amint kóstolod az Atya által neked készített szájfajdalmas kupát, észrevelem, ahogy egyre többan fohászkodsz és jajgatasz majdnem fulladva: "Ti lelkek, ti lelkek, oh, jöjjetek és emeljétek fel engem, foglaljatok helyet emberiségemben. A vágyam tiért van, látomati is tiért van. Ne legyetek süket hallásomatra, ne bántsátok el égető vágyaimat, véremet, szeretetemet, szenvedéseimet. Jöjjetek lelkek, jöjjetek!"

Legszomorúbb Jézus! Minden fohászkodásod és vágyad szívem sebeit lesz, amelyeknek nincs nyugalma. Te vérdet tegyél a mienkévé, akaratodat, égető lelki buzgóságodat, szeretetedet. Amíg mennyet és földet járkálok, keresni fogom minden lelkét, ajándékozni nekik vérded mint megváltásuk biztosítékát, és hozzád hozni őket, hogy enyhítsd a szerelem túlcsordulását és édesítsd halálfélelmed keserűségét. Amíg ezt teszem, kísérj engem tekinteteddel.

Anyám, hozzád jövök, mert Jézus lelkeket kíván vigasztalására. Add nekem anyai kezedet. Együtt járjuk be a világot lelkék keresésére és pecsételjük bele Jézus Vérébe az emberi hajlamokat, vágyakat, gondolatokat, munkákat, minden impulzust és mozdulatukat. Belerakjuk szívének lángját lelkeikbe, hogy áldozzák magukat neki. Így pecsételve vérében és átalakítva lángjaiban, Jézushoz akarunk vezetni a lelkéket, hogy enyhítsük szenvedését e keserű halálfélelme miatt.

Őrző angyalam, menj előre és készítsd fel azokat a lelkeket, akik fogják ezt a Vért kapni, hogy ne maradjon egyetlen csepp sem hatástalanul.

Anyám, siessünk! Menjünk gyorsan, mert már látom Jézus tekintetét követi minket, hallom ismételt fohászkodását, amely sürgetni kell minket a munkánk gyorsítására.

Amint első lépéseinket teszünk, Anyánk, odajutunk a házak ajtajaihoz, ahol az betegek fekszik. Mennyi fájó tag! És mennyi beteg ember káromkodik a szenvedésük erősségében és saját életüket akarja véget vetni! Mások mindenkitől elhagyottak vannak és nincs senki, aki nekik még egy vigasztaló szót vagy az szükséges segítséget nyújthatna. Ezért káromkodnak és kétségbeesnek.

Ó Anyánk, a lelkemben hallom Jézus siralmait, aki látja szeretete munkáját - hogy lelkék szenvedjenek csak az őhöz hasonlóvá váljanak -, káromlásba változni. Ó, adjuk nekik Vérét, hogy megmentésük legyen és a Fényével mutassuk meg a betegnek a szenvedés értékét és azt a Jézushoz való hasonlóságot, amit ezzel elérnek. És Te, anyám, lépj hozzájuk. Szerető anyaként érintsd éppen fájdalmas sebüket az áldásod kezeivel. Csillapítsd a fájdalmaikat, fogadd őket karodaiba és öntsd ki kegyelmi patakokat szívedből szenvedésük fölé. Tartsd társaságot elhagyottakkal, vigasztalj az affektáltakat, akik hiányban vannak szükséges gyógyszerekben, ébreszd fel a nagy áldozatlanságú lelkéket, akik segítséget hoznak azoknak, akik nagy kín alatt szenvednek, hogy új erővel megerősödve nagyszerű türelmet mutassanak azokon, amit Jézus rájuk bocsát.

Menjünk tovább és lépjünk be a meghalók szobáiba. Anyánk, milyen rémületes látvány! Mennyi lélek készül lemerülnie pokolba! Mennyi, bűnös élet után, akarja az utolsó fájdalmat adni annak a istenségnek Szívének, amelyet oly gyakran átlyukasztottak és koronázza el utolsó légzését egy kétségbeesés cselekedetével! Mennyi gonosz lélek körbezárja az ágyat és próbál ijesztő fájdalmat és rémületet ébreszteni a igazságos bíró előtt, így végső rohamot indítva őket pokolba. Akarnak kiömleni pokoli lángjaikat és beburkolni velük az meghalót, nem hagyva helyet reményre.

Mások még mindig a földi javakat rabszolgaságban tartják és nem találnak magukban erejüket ahhoz, hogy végleges lépést tegyenek időből örökkévalóságba. Ó Anyánk, ők nagy kínban vannak, nagyon szükségük van segítségre. Nem látod-e, hogy remegnek, hogy gyötrődnek halálos küzdelmeikben és segítséget és irgalmat könyörögnek? A föld már eltűnt szemeik elől, de Te, szent Anyánk, tegyél anyai kezedet jégszerű homlokukra és fogd be utolsó légzésüket. Ha minden meghalónak adjuk Jézus Vérét, a gonosz lelkéket szétszórjuk és lehetővé teszük azoknak, akik halálban küzdnek, hogy vegyék fel az utolsó szentségeket és így jók és szentek haljanak. Vigasztaljuk őket Jézus halálfélésével, könnyeivel és sebzeivel. Törjük el a kötődéseiket, amelyek még mindig megbénítják őket, hogy mindenki hallja a bocsánat szavát. Öntsünk bizalomba őket, hogy vetkőzzenek Jézus karjai közé. Amikor Jézusuk bíróskodik felettük, vörös vérrel találja őket, öleli karjába és mindenkinek megbocsátást ad.

Menjünk tovább, Anyánk! Nézete szeretettel tekint a földre és irgalmassággal tölti el szíve, látva annyiszor nyomorgó embereket, akiknek szükségük van erre a vérre. Édes Anyám, Jézus látomása ösztönzi, hogy siessünk, mert lelkékért szomorúszik. Hallom siralmait szívem mélyén, amelyek el akarnak mondani nekem: “Lányam, segíts nekem, add neki lelkéket!”

De nézz Anyánk, milyen telített a föld lelkékkel, akik hamarosan bűnbe fognak esni. Jézus könnyekre fogy, látva Vérét újra meggyalázzák. Csak csoda tudná megmenteni ezeket az embereket a zuhanástól. Így adjuk nekik Jézus Vérét, hogy találjanak benne erejét és kegyelmet, hogy ne essenek vissza bűnbe.

Egy további lépés, Anyánk! Nézzük meg azokat a lelkeket, akik már bűnbe estek és segítséget keresnek, hogy felhúzzák őket. Jézus szereti e lelkéket. De rémülve néz rájuk, mert megrontottnak látja őket, és halálfélése nő. Áldjuk meg is őket Jézus vérével, hogy kínáljunk nekik azokat a kezeket, amelyek felhúzzák őket.

Láthatod, Anyánk, mennyire szükségük van ezeknek lelkékre Jézus vérére, akik halottak az örök élethez. Ó, milyen sajnálatos állapotuk! Az ég könnyekkel néz rájuk fájdalommal, a föld rémülten tekint rájuk. Anyánk, Jézus vére tartalmazza a kegyelmi életet; adjunk nekik. Érintve őt, újra felkelnek, még szebbek, mint korábban voltak, és megnyerik az ég és a föld mosolyát.

Menjünk tovább, anyánk! Nézzük meg itt lelkéket, akik viselik a visszautasított jelét; bűnösök, akik elmenekülnek Jézus elől, sértik őt és kétségbe vonják kegyelmére. Ezek az új Judások, akik szétszórtak a földön és átlyukasztják azt a szívet, amely ilyen keserű fájdalmat szenved. Áldjuk meg is őket Jézus vérével, hogy törölje le a visszautasított jelét és nyomja rájuk a mentés jelet, olyan bizalmat ébresztve szívében és olyan szeretetet bűnük után, hogy futni fognak Jézus lábaihoz és soha többé nem engedik el őket.

Nézzünk ide is lelkékre, akik őrülten rohanják a pusztulásukat. Nincs ki, aki megállítsa őket útjukban. Öntsük ki Jézus vérét lábuk elé, hogy érintve őt és fényét, imádkozó hangjának kérésére még mindig visszahúzódjanak és a megmentés útra térjenek.

Menjünk tovább anyám! Itt látod azokat a jó és ártatlan lelkeket, akikben Jézus nagyon örül és akiket teremtés világában nyugalomra talál. De gonosztevők mindenféle cselszövéssel elkapják őket és sok kínzalommal sújtják meg őket. El akarják venni tőlük az ártatlanságukat, hogy Jézus örömét és nyugalmát keserű bánattá tegyék. Mintha más céljuk nem lenne, mint a mennyei szív folyamatos fájdalmának okozása. Zárjuk le és vesszük körül ártatlanságukat Jézus vérével. Legyen ez az védőfal, amelyen keresztül semmi bűn nem tud átjutni. Ezzel a Vérrel meneküljenek el azok, akik meg akarják szentségteleníteni e lelkeket és tartsák őket tisztának és sérthetetlennek, hogy Jézus nyugalomra találhasson rajtuk, örülnie lehessen rájuk és szeretete miatt sok más szegény embergyerek iránti könyörületre mozduljon. Anyám, merjük belemártani e lelkeket Jézus vérébe és ismét-again újra egyesítsünk őket Isten Szent Akaratával. Tegyük a Karjaiba és kössük szorosan Szívéhez Szeretete Láncai által, hogy enyhítse Halálos Fájdalmának keserűségét. Hallod-e anyám, még mindig kiált e vér más lelkékért? Siessünk az eretnekek és hitetlenek birodalmába. Mily fájdalmat nem érez itt Jézus! Ő, aki mindenki életére vágyik, semmiféle szerelmes tettet kap cserébe, még a saját teremtményei által sem ismerik el. Értse meg anyám, hogy lelkük van. Nyissuk meg nekik az ég birodalmát. Adjuk nekik Jézus Barányának Vérét, hogy elszórja az istenhitetlenség és eretnekség sötetséget. Igen, merjünk belemártani mindnyájukat Jézus vérébe és vezessük vissza hozzá, mint árva gyermekek és számkivetettek, akik most találják meg Apjukat. Így erősödik Jézus keserű gyötrelmében. Jézusnak úgy tűnik, még nem elégedett ezzel. Még mindig vágyik más lelkék után. Jézus látja az eretnekek és hitetlenek birodalmában a haláltól veszélyeztetett lelkeket, akiknek szorulni kell karjából, hogy beleessenek pokolba. E lelkék már elhalnak, bukásuk az aljomba közel van. Senki sem ott van megmenteni őket. Az idő rövid, a végső pillanat nyomban van, biztosan elvesznek.

Nem anyám, Jézus vérét nem hiába ontották ki. Siessünk tehát azonnal hozzájuk, öntsük ezt a vért fejükre, hogy szolgáljon nekik keresztelésként és beleöntse hitet, reményt és szerelmet. Légy közel hozzájuk anyám, pótold meg mindazt, amiben hiányosak, igen, lássák Téged. Jézus szépsége ragyog arcodon. Viselkedésem hasonlít a Fiaéhoz. Amikor látják Téged, biztosan felismerik Jézust. Nyugodjanak anyai Szívedben. Öntsük bele őket az életbe, amely Jézusban van és amelyet Te birtokolsz. Mondd nekik, hogy mint anyjuk akarod, hogy boldogok legyenek az égben. Amikor kiadják lelküket, fogadjd karodba és utána engedj el Jézushoz. Ha Jézus nem kívánja elfogadni őket igazságszolgáltatási törvényei szerint, emlékeztess őt arra a szeretetre, amelyben megbízta Téged rájuk a keresztre feszítés alatt. Követeld anyai jogodat és nem fog tudnia ellenállni szeretettel teli kérésednek. Ha kielégíti Szívedet, akkor teljesíti saját égető vágyait is.

Mostohap, mostoha, vegyünk fel Jézus vérét és adjuk mindenkinek: a szenvedőknek, hogy erősödjenek; a szegényeknek, hogy alázattal viseljék el nyavalyájukat; az kísértetteknek, hogy győzelmet arathassanak; a hitetleneknek, hogy a hitérő diadalt arasson bennük; a káromkodóknak, hogy átkukat áldásokká változtassák; a papoknak, hogy megértsék magas feladatukat és Jézus méltó szolgái legyenek. Kenjük be ajkukat vérével, hogy soha ne mondanak olyan szavakat, amelyek nem dicsőítik Istent. Érintsük lábukat, hogy a szerelem ihlette őket és lelkek után kutatva vezessék Jézushoz. Adjuk ezt a vért az országok urainak is, hogy egységben legyenek egymással és irgalmasságot és jószívűséget mutassanak alattvalóiknak.

Most belépünk a megtisztulás helyére. A szegény lelkek siralmaznak és felszabadításukért kérik ezt a vért. Nem hallod, mostoha, sóhajtaikat és szeretetük kiáramlását? Nem látod, hogyan szenvednek, mert folyamatosan vonzza őket a legfelső jó? Látszod is, ahogy Jézus maga is minél hamarabb megtisztítani akarja őket, hogy vele lehessen. Szeretetével vonzza őket és ők válaszolnak rá szeretettel növelve. Ő jelenlétében vannak de még nem bírják a mennyei tekintet tisztaságát. Így kénytelenek visszavonulni és újra belemerülni a lángokba.

Mostoha, menjünk le e mély börtönbe és engedd Jézus vérét az szegény lelkekre csepegjen. Vigyünk nekik fényt, olvasszuk ki szeretetszomjukat, oltsuk el a tűztől, amelyben égnek és tisztítsuk meg őket foltjaiktól. Ekkor kiszabadulva szenvedésükből repülni fognak legfelső jójuk karjai közé. Adjuk különösen azok lelkeinek ezt a vért, akik legnagyobb mértékben elhagyottak vannak, hogy találjanak benne azt az közbenjárást, amelyet emberek megtagadnak tőlük. Legyen ez a vér minden szegény léleknek megváltás. Találjon mindenkinek e Vér által frissítés és felszabadulás. Mutassd Magad Királynőként ezen szenvedés és siralom helyén. Nyújtsd ki anyai kezeidet mindegyik felé. Vonj ki őket egyenként ezek bosszúálló lángjaiból és engedj mindet mennybe repülni.

Mostoha, adj nekem is ezt a vért. Tudod, mennyire szükségem van rá. Anyai kezeiddel locsold meg egész létemet Isten Fiának Vérével, tisztítsd meg foltjaimtól, gyógyítsd sebei lelkiemet és gazdagítsd szegénységemet. Engedd Jézus vérét áramlani ereimeben és adj vissza nekem isteni életét. Szállj le szívembe, változtasd át a Fiad szívévé. Adj neki olyan szépséget, hogy Jézus minden kívánságát elégítsem ki bennem. Végezetül, mostoha, menjünk be mennyei területekre és adjuk ezt a Vért mindenkinek, az összes szentnek, angyalnak, hogy nagyobb dicsőséget vonjanak belőle, törjön ki háládéjukból imádság és könyörögjenek értünk is, hogy mi is elérhessük őket a Megváltó Vérének erejével.

Miután ezt a vért mind az ég, föld és tűz lakóihoz vittük vissza viszünk Jézusnak. Összejöjjünk vele! Óh, Jézus lelkekre suttog, akarja mindegyiket bevonni emberiségébe, hogy adja nekik megváltó vérének gyümölcseit. Gyűljünk mind együtt hozzá. Feltámad és megtéríti a keserű agóniaért cselekedettet.

Most, szent Mostoha, hívjunk össze minden elemet és érzéketlen lényt Jézus társaságára, hogy mind adjanak neki dicsőséget.

Nap fénye, jöjj és világítsd meg e éjszaka sötétjét, így tegyél barátságosabbá Jézus számára! Ti csillagok sugárzó fényetekkel, szálljatok le az égből és nyújtsatok vigasztalást Teremtőiteknek! Ti óceánok jöjjtek meg Jézust frissíteni! Ő a mi Teremtőnk, életünk, mindenünk. Jöjjtek és adjátok neki frissítést, tartsák tiszteletet előttük mint legfelsőbb Uratuk. De ajjaj, Jézus nem keresi a fényt, a csillagokat, a virágokat, a madarakat, az elemeket; lelkeket keres!

Édes jó! Most már mindenkinek ott van: közel Önhez van kedves Anyja; pihenjen Ön karjában. De Ő is vigasztalódik abban, amikor szorítja magához Szívét, mert ő is szenvedte a fájdalmas halálfélelmeit. Itt van Mária Magdolna, itt van Márta, itt vannak az Isten szerető lelkei minden korból. Ó fogadja el őket mindet, Jézus, adjon nekik mindegyiknek egy bocsánat és szerelem szavát, igen, erősítse meg őket a szeretetben, hogy ne meneküljön lelkük Től! De úgy tűnik, mint ha Ön ezt akarna mondani: "Gyermekem, mennyi lélek szökik el tőlem erővel és zuhan örökkévaló pusztulásba. Hogyan nyugalmazhatna fájdalmát, ha egyetlen lelket is annyira szeretek, mint mindegyiket együtt?"

Kínzó Megváltó! Mintha életed kifulladna. Már hallom zavaros lélegezést, szép szemeköd sötétülnek, mintha a halál közeledne, minden tagod lapos és úgy tűnik, már nem lélegzel. Óh, szívem ki akar ugrani a mellkemből. Érintlek és jégszerűen hideg vagyok, alig adsz életjelet. Szomorú anyám, ti mennyei angyalok, jöjjtek meg és sírjatok Jézusszal. De ne várjatok el tőlem, hogy éljek tovább nélkül. Nem, nem tudom. Kiáltok: „Jézus, Jézus, életem, ne halj meg!” És már hallom ellenségeid zaja, akik rátörnek rajtad. Ki védelmezhet téged ilyen állapotban? De hirtelen újra éledsz fel, mint aki a halálból feltámad, nézel rám és mondasz: "Lélem, te vagy? Tanúja voltál szenvedéseimnek és a halálfélelmeimnek, amit kiálltam? Tudd most, hogy az Olajfa kertjében legkeserűbb halálfélelem óráiban bezártam minden ember életét magamban, kiálltam mindenkinek szenvedéseit és még halálukat is. De életet adottam mindegyiknek. A kínjaimon át a sajátjukat vettem fel. Halálim keserűsége édesség és élet forrásává válik nekik. Mily drágák a lelkek nekem! Hogyan fizetnének vissza? Látta, Lányom, hogy miközben majdnem meghaltam, újra elkezdtem lélegzni. Azt volt, az emberek halálának halála, akiket féltem magamban."

Édes Jézus! Mivel Ön is el akarta pecsételni életemet és halálomat Magában, kérlek Téged ezen keserű halálfélelmen keresztül, hogy álljon mellém az utolsó pillanatban. Adtam Szívemnek pihenőhelyet, karjaim támogatást, egész lényemet Ön rendelkezésére bocsátottam. Óh, milyen örömmel adnék fel magamat ellenségeid kezébe, hogy helyettem haljak meg. Jöjj, szívem élet! Az döntő pillanatban, hogy visszaadja nekem amit adottam Téged: Ön társaságát, hogy örvendjek benne, Szíve halálos ágyat, karjai támogatást, zavaros lélegezést, hogy könnyítse a halált, így csak Önben lélegzek. Lélegezésöd, mint tisztító levegő, szabadítja meg minden foltoságtól és lehetővé teszi az örök boldogságba való belépést.

Még többet, Uram Jézusom! Adjátok meg az én lelkemnek a legszentebb emberiségét, hogy amikor rám néz, látja benne saját képét. Most már semmit nem talál bennem, amit javítani kellene. Megmosakodni fog engem a véreddel, felöltöztetni a Ti Legszentségesebb Akarat fehér ruhájával és megdíszíteni szerelmettel. Ha végül az én lelkemet az utolsó csókra ajándékozzátok, akkor engedjél elrepülni mennybe. De amit magamnak kívánok, azt tegyétek meg mindazokkal is, akik halálos ágyon fekszenek. Engedjétek őket mindegyiket szeretettel ölelni Önt és az ő lelküket is adjátok a egyesülés csókával. Mentsétek meg mindenkit kivétel nélkül és ne engedjél egyetlen lelket sem elpusztulni.

Sajátos jó Uram! Ezen órát ajánlom Ti emlékére szenvedésednek és halálodnak, hogy lefegyverezzük az igaz haragot Istenben a sok bűn miatt; a egyház győzelméért, minden bűnös megteremtése érdekében, nemzetek béke érdekében, különösen hazánkéért, szentelődésünkért és kárpótlási áldozatként szenvedő lelkék Purgatóriumban.

Már látom Ti ellenségeid közeledni. El akarsz menni velük találkozni. Jézus, engedj meg nekem mindazt a szeretettel, amit Anyád ad neked, kárpótlásul az áruló csókért, amelyet Júdas nyomja szent ajkadra. Engedd, hogy megtöröljem arcodat, vérrel borított és pofátlapokkal sértett, nyálkal bepiszkített. Szorosan ragaszkodok hozzád. Nem engedem el, követlek. Áld meg engem és állj mellettelem. Amen.

Gondolatok és gyakorlatok

Szent Annibale Di Francia atya által

Ebben a Gethsemane harmadik órájában Jézus kért segítséget az égből; és fájdalmai annyira sokak voltak, hogy kérte tanítványai vigaszát is. És mi—mindig kérünk-e segítségét az égből bármilyen fájdalmas helyzetben? Ha fordulunk másokhoz is, ezt rendesen teszük-e és

akik szent módon vigaszolhatnak nekünk? Legalábbis lemondunk-e azokról a vigaszként várt dolgokra, ha nem kapjuk meg őket, használva teremtmények indifferenciáját abban, hogy inkább Jézus karjaiba adózkodjunk? Jézust egy angyal vigasztalta. És mi—ki mondhatnánk magunkról, hogy Jézus angyala vagyunk, maradva mellette, hogy vigaszolhassuk és megosszuk a keserűségét? De ahhoz, hogy valódi angyallá váljunk Jézusnak, szükséges elvenni a szenvedéseket, mint amilyeneket Ő küldött, tehát Isteni Szenvedéseknek. Csak akkor merhetünk vigasztalni egy ilyen keserű Istent. Máskülönben, ha emberileg veszük a fájdalmakat, nem használhatjuk őket Jézus-Magyarázó embert vigaszolásához, és így nem lehetünk angyala.

A szenvedéseket, amelyeket Jézus nekünk küldött, úgy tűnik, hogy a pohárban küldi el minket, amibe be kell tenni azok fájdalmaiból származó gyümölcsöt. És ezek a szenvedések, szeretetben és lemondásban elszenvedve, legédesebb nektárrá válnak Jézus számára. Minden fájdalomban mondjuk: „Jézus hív minket magához angyalává, akinek vigasztalatát kívánja, ezért megosztja velünk szenvedéseit.”

A szerelmem, Jézusom, fájdalmaimban keresem a Ti szívedet pihenésre, és Ti fájdalmaidban akarok adni neked menedéket az én fájdalmaimmal, hogy cseréljük ki őket, és legyek Ti vigasztaló angyalam.

Olajfák hegyén minden szent órá után köszönetimádás

Áldozat és köszönet