A Mi Urunk Jézus Krisztus 24 Órája a Passiójában

Az Úr Jézus Krisztus 24 órás Keserű Passiója Luisa Piccarreta, az Isteni Akarat Kis Lánya által

† Tizenegyedik Óra
3-tól 4-ig DÉL †

Jézus a Kájafás bíróság előtt, hamis vádak alatt és halálra ítéltnek nyilvánítva

Előkészület minden órára

Szenvedő és elhagyatott Jézus! A gyenge természet követeli a jogait. De még az alvás is gyakran megszakad a szeretet fellángolása és a fájdalom kitörése miatt a Te istenséges Szívedben.¹ Ébredés és álom között érzem, ahogyan ellenségeid ütik Téged. Jézusom, mindenki elhagyja Téged. Nincs-e senki, aki védelmezni tudná? Áldozom az életemet, hogy nyújtjak neked támaszt, amikor előre-hátra lökdösnek. Most hallok egy süketítő zajt, emberek futnak együtt, kinevetik és megkínosítják. Drága Jézusom, miért vannak mind ellen Téged? Mit tettél, hogy szét akarnák tépni Téged, mint ragadozó farkasok? Vérem fagy meg az ereimben, amikor látom, mit készülnek ellenségeid. Rémülök és bánatom van, mert nem tudom, hogyan védjem Téged.

Úgy tűnik, mintha ezt akarnád mondani nekem: "Gyerekem, még nincs kész minden. A hősies szeretet mindent feláldoz. A szerelem értéktelen, csak a kezdet van. Te vagy a Szívemben. Figyelj mindenre, szeress engem, légy csendes és tanulj. Véred, amely irgalmassággal megfagyott, adjon nekem frissítést az én vérembe, amely tűzhez hasonlóan ég. Egyvelem veled, erős leszsz és szeretettel teli leszel, hogy részt vegyen a szenvedésemben. Ez fog a legjobb védelmet jelenteni Tégedre. Légy hűséges és emlékezz mindenre."

Édes szerelmem! Ellenségeid egyre erőszakosabbak. Hallom, ahogyan a láncok csengenek, amelyekkel annyira szorosan megkötötték Téged. Friss vér folyik a Tenyeredből, jelölve az utadat.

Most odaérsz Kájafáshoz. Ott állsz teljes békességgel, szerénységgel és alázattal. A Te békességed és türelemded még ellenségeidben is csodálatot kelt. De Kájafás, aki haragban van, úgy tűnik, mintha szét akarna tépni Téged. Mily kontraszt az ártatlanság és a bűn között!

Drága Jézusom, előtted állsz Kájafás előtt, mint aki a legbüntetendőbb. Már kérdezi a tanúkat a Te vétkeidről. Jobban tett volna, ha kérdezné a szeretedet. Az egyik ezt, a másik azt vádolja Tégedre. De ők csak butaságokat beszélnek és ellentmondanak egymásnak. Amíg vádolják, a katonák szőrszáladat fogva húzzák, olyan erősen ütik az arcodra, hogy hangosan hallatszik a bíróságon, bántalmaznak Téged, adagolják a csapások,² és Te csendesen szenvedsz. Amikor nézel ellenségeidre, a szemed fénye bevilágít a Szívükbe, és mivel nem tudnak ellenállni ennek a tekintetnek, elengedik Téged.

Mostan mások veszik át helyüket, hogy kinevessék. A szíved olyan erősen dobog, mintha a fájdalomtól ki akarna szakadni belőle. De Te mindent elviszel ellenségeid bántalmazásából szeretettel, igazabban várja és felajánlja az üdvösségünkért. Így a szíved, állhatatlan nyugalmával, kárhozatolva suttogja meg a rágalmazást, gyűlöletet, hamis tanúvallomásokat és minden gonoszságot, amit szándékosan az ártatlannak okoznak; de azt is kárhozatolja azokért, akik bűnbe esnek, akiket felettük állók ösztönöznek erre, valamint a Tehöz felszentelt lelkek sértései miatt.

Amint veledd együtt végrehajtom ugyanazokat a javító cselekedeteket, észrevelem, hogy egy új fájdalom gyötri az érzékeny szívedet, olyan fájdalom, amit még soha nem érezhetett. Mondd el, Jézusom, miért ez a fájdalom? Részt vegyek mindenben, ami bántja Téged. És Jézus így szól:

"Gyerekem, akarsz tudni? A Péter hangját hallom, aki azt mondja, nem ismer engem. Fogadalmat tesz, hamis fogadalmat és elutasít engem. Hogyan, Péter, nem ismered meg engem? Nem emlékezel arra, mennyi jót tettem neked? Amikor mások a külső fájdalomtól halált okoztak nekem, te lélekfájdalomban haltatottál el. Milyen rosszul cselekedtel, először távolról követtél engem, majd kitézted magad az esés veszélyének!"

Elutasított jó! Mennyire gyorsan követik a sértések azoktól, akiknek legkedvebb vagyok! Minden szívverésemet akarom egyesíteni Tiéddel, hogy enyhítse a keserű kínját, amit elszenvedel. Ez a szívverésem hűséget és szeretetet esküszik Tégednek és ezer-egyszer ezerszer ismétli az esket, miszerint ismer enged. De a szíved még nem nyugodt le, és keresni kezded Pétert. A Te szeretettel teli tekintetedben, fájdalmas könnyekkel átszöktében Péter magába merül és sírva távozik. Amikor tudom, hogy biztonságban van, megnyugszol és kárhozatolja a Tehöz felszentelt lelkek bűneit, különösen azokét, akik önként ki vannak téve az esés lehetőségének és ebből miserabelen buknak meg.

Ellenségeid folytatják vádjaikat. Kájafás, látva, hogy senki nem válaszol a vádjaikra, kiált: “Kérlek az élő Isten nevében, mondd el nekünk, te vagy-e a Krisztus, az élő Isten Fia!” És Te, szerelmem, aki mindig igazságos szót tartsz ajkad között, felveszed a majestátikus és méltóságos állást. Tiszta és mégis enyhe hangon, hogy mindenki megérintődjön, sőt az gonosz lelkek is örökkévaló abbazugranak, így válaszolsz: "Te mondtad. Mostantól fogva látni fognátok az ember Fiát a Isten Hatalmának jobbján ülve és a mennyek felhőin jövendő minden nép felett ítélkezni." - E szavak hallatán mély csönd leselkedik, mindenkinek rémtől reszketnek. Néhány pillanat múlva azonban Kájafás ismét magához tér. Vadállatihoz hasonlóan dühös kiáltással exklamál: "Mire van még szükségünk tanúkra? Istennel blasfémiát követett el. Halálbűnös!" A szentséget sértő szavainak hangsúlyozására olyan erővel szakítja fel ruháját, hogy mindenki kiált: "Halálbűnös! Halálbűnös!”

A durva katonák ismét odajárnak Jézushoz. Egyikük öklével ütlegel, másik megveri arcát. Mások köpnek az arca fölé és rúgják. Olyan kínokat szenvedesz el, Uram Jézuse, hogy a föld remeg és az ég megrendül. Szerelmem és életem, milyen kínt szenvedsz! Fájdalom szaggatja meg szívemet. Engedj meg nekem, Jézus, kiállni a Te szívedből és helyettem szenvedjem ezeket a sértéseket. Óh, ha lehetne, el akarnám ragadni az ellenségeid kezéből! De nem akarod így. Ez az emberiség megváltása követeli meg, és alázatosan engedelmeskednem kell. Így zárkózom be a Te szívedbe. Látom, hogy Kájafás visszavonul és átadja a kegyetlen emberek kezébe. De imádlak Téged, s áldasz meg engem. Adj el az én lelkemen is a misztikus szeretet csókját. Maradok a Te Isteni Szíved lángoló kemencéjében egy kis pihenésre, fejem a Te szívedhez hajolva.

Reflexiók és gyakorlatok

Szent Atya Annibale Di Francia műve

Jézus, aki Kájafás elé állítva van, igazságtalanul vádoltatja és addigra ismeretlen kínzásoknak vetik alá. Megkérdezik, ő mindig az igazságot mondja.

És mi—amikor az Úr engedélyezi, hogy rágalmazzanak és igazságtalanul vádoljanak bennünket, csak Istenre tekintünk-e, aki tudja a bűntelenségünket; vagy inkább tiszteletet és dicsőséget kérünk a teremtményektől? Személyesen mindig az igazság jön-e ki ajkunkból? Vagyunk-e minden cselszövés és hazugságtól idegenek? Tűrjük-e szelídül a gúnyolódásokat és zavarókat, amit a teremtmények adnak nekünk? Készek vagyunk-e életünket felajánlani az ő megváltásukért?

Ó édes Jézusem, mennyire különbözök Tőled! Legyenek mindig igazságosak a szájam, hogy sebeket okozzanak azoknak, akik hallgatják, és vezessék mindenkit Tégedhez!

¹ A lélek Jézus Szívében talált nyugalomra, ezért látja, mi történik itt.

² Az is említve van, hogy Krisztust a katonák Kájafásnál tartott perében is bántalmazták. Erről Katharina Emmerich is beszél op. cit.-ben.

Áldozat és Hálaadó Imák