2023. szeptember 14., csütörtök
Szentek a mennyből követő kis maradék megmentésére jönnek
St. Antal Padovai üzenete, amit Mario D'Ignazio-nak, Brindisi Boldog Kertjének látnokának adtak Olaszországban 2023. augusztus 3-án
Imádkozzatok, imádkozzatok. Tedd le a torzított énjét Istennek.
Tedd Istent az életed középpontjába. Hagyd el a világot, a gonoszságot, a bűnt. A szentek megmentik a mennyből követő kis maradékat, amelyet az utolsó időkben alkotnak azok a tagok, akik idővel megszentelik magukat.
Tisztítsátok meg magatokat RÓZSAFÜZÉR-t imádkozással. A Rózsafüzér csodákat művel bennetek.
Hisz, hisz Jézusban, a jó Pásztorban. Ő menti meg, szabadít fel és gyógyítja azokat, akik őszinte szívvel hívják őt.
Következzük a Isteni Anyát, a Tiszta Fogantatást, Királynőt és Keresztelőt. Ő volt Jézus első Szentélye, az első keresztény és KRISZTUS-ISTEN-nek tanítványa.
Ajtsszák fel rózsafüzéreket, rózsafüzéreket, rózsafüzéreket.
Szeressétek a Gyerek Jézust, imádjátok őt, utánozzátok őt.
Az idők bűnösök, gonoszságokkal teli. Az Antikrisztus tízkirálya fogja uralni a világot. Ne féljetek, menjetek előre. Ne lemondjatok, haladjatok tovább.
Ne vonulj vissza, keress szívbéli békét. Dicsérjétek Jahvét, dicsérjétek Istent. Az Antikrisztus az utolsó időkben fog jelenni.
Készítsd elő a szíveket ahhoz, hogy befogadják a Isteni Lelket, ott lesz az Új Pünkösd. Imádkozzatok, szeressétek, böjtöljétek, javítsátok meg magatokat.
Bízotok be Istennél, a Legfelsőbb Atyánál. Hisszék az Evangéliumban, meditáljatok rajta.
Imádkozzatok azokért, akik tévednek. Jószívűséggel javítsátok meg őket.
Imádkozzatok a Gyerek Jézushoz. Ámen.
Imádság a Gyerek Jézushoz
St. Antal Padovai adta Mario D'Ignazio-nak 2023. augusztus 3-án
Isteni Gyerek, Atya örök Fiúja, fogadd el az imádságomat.
Hallgass meg a könyörgésemre és teljesítsd azt.
Légy nekem erősség és védelme próbában, bántódásban. Ne hagyj magam egyedül, vigasztalj, szabadíts meg a gonoszságtól.
Tisztítsd meg engem, légy egyetemben velem, Szent Szó.
Dicsőség neked, tisztelet és hatalom a magasított Nevednek.
Áldd meg engem és az egész emberiséget, amely veszélyben van hitét elveszíteni.
Vezérelj a nyájadat, adj békét a szenvedő szíveknek. Ámen.
Szent Antal Padovai
Középkorban, Lisszabonban, Portugália fővárosában született egy fiú, akit a keresztelés során Ferdinándnak neveztek el. Általában csak Ferdiként hívták.
Hamar kiderült, hogy Ferdi tehetséges gyerek volt. Az iskolában messze előbb járt az egyéb gyermekek előtt, és válaszai mindig helyesek voltak. Ez abból fakadt, hogy figyelmesen hallgatta a tanítást. Olvasott is minden könyvét, amit csak megszerezhetett. Érthető tehát, amikor Ferdi tizenöt éves korában választani kellett, hogy tisztviselő vagy katona legyen, semelyiket nem választotta, hanem belépett egy kolostorba, hogy tanulhatni folytathassa. Valójaban nagy tudós akart lenni.
Amikor Ferdi nyolc évet tanult, szent papi rendet kapott, és nem sokkal ezután professzorként is tevékenykedhetett volna. De másképp alakultak a dolgok. Pont ekkor hozták vissza Portugáliába nagy ünnepségek közepette az öt franciskanus testét, akik röviddel korábban Afrikában szenvedtek vértanúhalált misszionáriusi munkájuk során. A hősök földi maradványai mellett Ferdi úgy döntött, hogy sokkal becsesebb lenne vértanú leszni. Belépett a ferences rendbe és ettől kezdve az új szerzetesi nevét, Antal nevet viselte.
Az első óráktól fogva, amit Antony a franciskanusokkal töltött, Afrikába akart menni misszionáriusi munkára, hogy minél hamarabb vértanúhalált szenvedjen a hitért. Ambíció hajtotta az ifjú szerzetest ezen téves úton; híres lenni akart, bármi áron is.
Végre engedtek a szorgalmas kérésének a felsőbbek. Örömmel szállt Antony hajóra Lisszabonban és úgy gondolta, hogy hírnév felé vitorlázik, de másképp alakultak a dolgok. Minden rosszul sült el neki. Betegen érkezett Afrikába. Hosszú ideig ingadozott az élet és halál között. Nincs lehetősége volt evangéliumot hirdetni vagy vértanúhalált szenvedni, így meggyőződése lett, hogy Isten nem akarja misszionáriusnak. Ugyanakkor egyre inkább megtöltötte a gondolat, miszerint egy keresztény valódi és igazi dicsősége a szegénységben, alázatban és szerénységben van. Így volt Jézus is, aki Isten volt és emberré vált. Mostantól az ifjú nagy lelkiismerettel ezt akarta csak keresni.
Antal hazafelé indult. De egy vihar a hajót tévedésbe vitte, így helyett Lisszabonba nem Itáliába futott partra. Ismét minden rosszul sült el neki, de most már az igaz keresztény dicsőség útján volt alázatban, mert Olaszországban senki sem ismerte őt és tudását, szegénnyé vált, csak a rendje csonkított ruháját viselte.
Ekkor Antal döntött úgy, hogy gyalog menjen Assisiba, ahol akkoriban nagy számú szerzetes gyűlt össze a rend szent alapítójának, Ferencnek körül. A fiatal szerzetes elindult, és amikor megérkezett Assisibe, furcsa és észrevétlenül tűnt fel a szerzetesek tömegében, mert senki sem tudott tudósításáról, és mikor az gyűlés szétszóródott, egyik főnök jóságából gondoskodott a látszólag ismeretlen szerzetesről, és elvitte őt egy szegény kolostorba. Ott a külföldi segített az idősebb szerzeteseknek szolgáló testvérként. Itt tehát Antal talált dicsőséget alázatban Krisztus példája szerint.
De egy év múlva, Isten gondviselése szerint minden teljesen másképp alakult. Egyszer volt egy primicentennialis. Sok szerzetes, ferencesek és dominikusok is jelen voltak, és a püspök az egyik után a másikra kért, hogy mondjon szent beszédet. De mindenkinek bocsánatot kellett kérnie, mondván, nem tanulmányozta a prédikációt, és előkészületlenül nem tudott szólni. Végre a püspök Antal testvérhöz fordult, akit mindenki ismeretlennek tartott. Antal kezdetben ellenállt, mondván, inkább tisztogatná az étkező edényeit, mert abban jó volt. De amikor a püspök ragaszkodott hozzá, a szerény testvér elkezdi beszélni. Kezdetben egyszerűen és nyíltan szólt, úgyhogy már kezdett vereségnek érezni magát a ferencesek előtt a jelenlévő dominikusok. De akkor tűz jött rá az imázsra, és olyan melegén és megvilágosító módon beszélt, hogy mindenkinek azt mondta később, soha nem hallottak ilyen dicsőséges szavakat életükben.
Az óráktól kezdve Antalnak nincs nyugalma. Mindennel prédikálnia kellett. Ahol megjelent, tömegek özönlöttek hozzá. Néha harmincezer hallgató számoltak a beszédeinél. Szavai nagyon élesek voltak szükség esetén. De sokszor szeretettel és enyhén szólt. Számtalan ember változtatta meg életét az ő prédikációinak hatására. A féltékenység és gyűlölet eltűnt, és ott, ahol korábban rossz cselekedetek uralkodtak, jó tettek virágzottak. Antal különösen gondoskodott a szegényekről és elnyomottakról, és még mindig úgy teszi, mert egyébként milliók fordulnának ezrekre szükségükkel azhoz, aki egyike lett minden idők legnagyobb segítőinek.
1231. június 13-án halt meg Szent Antal Padovában, ahol életének utolsó részét töltötte és ahol temették el, munkás élettel Istennek és az emberiségnek szolgálatában.
A Brindisiben lévő Áldott Kert látnokának, Mario D'Ignazio próféciái a Végidőkről
Források: