2022. március 29., kedd

Souls in My Room

Üzenet az Úrtól Valentinához Papagnának Sydney-ben, Ausztráliában

Ez este imáim után hirtelen nagyon rosszul kezdtem érezni magam. Elviselhetetlen kín volt, minden testrészemben furcsa fájdalom. Soha nem láttam ennyi lelkét a szobámban, mint ebben az éjszakában. Siránkoztak és siralmazták sokféle nyelven, amit én nem értettem. Láttam mindenhol fekete sötétséget ragadósan tapadó, terjedő mindenkivánta körülöttem, a falakon, a mennyezeten és még az ágyamon is, mint hatalmas méhcsapatok, amelyek minden látható dolgot beborítanak. A feketét bűneik jelenti.

Hirtelen megjelent az Úr Jézus és vigasztalni kezdett. Mondta: „Valentina, gyermekem, engedélyezlek neked extra kínokat ezek a lelkékért. Láttad-e hány van közülük? Nem tudom mit csináljak velük! Kérlek segíts nekem megmenteni őket.”

„Úr, soha nem láttam ennyit,” mondtam.

Mondta: „Ugyanakkor a fájdalmad által vigasztalod engem e nagybőjt idején és az én szenvedésem idejében, amikor annyira szenvedek, hogy megváltalak mindet, és még mindig szenvedek az emberiségért, aki naponta bánt engemet a világon.”

Akkor az Úr próbált egy kicsit felvidítani. Láttam mosolygót arcán, amikor mondta: „Szeretnéd tudni a jó hírt az áldozatodról és a fájdalmadról?”

Az Úr állt mellettelem. Néztem, ahogy felnézett és jobb kezét emelte a menny felé, majd mondta: „A legmagasabb mennyországban vannak, és nagy jutalmat fogsz kapni. Gondoltam, hogy ezt elmondom neked vigasztalásul.”

Akkor mindketten nevetettünk, miközben egymást vigasztaltuk.

Mondtam: „Úr, Te vigasztalsz engem, és én vigasztalom Téged. De Úram, minden vigasztalásodra érdemes vagyunk, mert a világ annyira bánt Téged.”

Az Úr boldog volt, és mondta: „Köszönöm, Valentina, hogy megértetted ezt mindet.”

Az Úr nagyon érzelmes lett, majd jobb kezével a Szentséges Szívére mutatva mondta: „Nagyon örülök és mélyen érzem a Szentséges Szívemben.”

Mondtam: „Úr, szeretlek Téged és legyél irgalmas ezek a lelkékkel.”

A következő reggel az angyal megjelent, és mondta nekem: „Szeretnéd tudni mennyi jó gyümölcs termett szenvedésed?”

Akkor az angyal mutatott egy hatalmas halmot a legszebb almákból. Annyira frissek és szépek voltak, sárga és piros gyümölcsök. Úgy néztek ki, mintha épp lettek volna betakarítva és lefoglaltak egy teherautóból.

Az angyal mosolygott és próbált kicsit viccelni velem: „Szeretnéd az almákat úgy, ahogy vannak a héjjal, vagy inkább megkívánod, hogy lehúzzák?”

Elbűvölve kérdésével mosolygva válaszoltam: „Nem, inkább úgy szeretném őket, ahogy vannak, mert ha leveszed a héját, akkor eldobod az egész jó dolgot.”

„Igen, gondoltam, hogy így fogsz preferálni. Nagyon nagyobb értékűek, mint a lehúzva.” – mondta.

A szellemekre gondolva, akik az én szobámban voltak és mennek a Mennybe, azt mondtam az angyalnak: „Uhó, gyorsan mentek, hogy megtisztuljanak a lelkek és eljutjanak mennyei otthonukba.”

Az angyal így szólt: „A szenvedés erősebb és sokkal gyorsabban nyújt enyhülést a lelkeknek, mint bármilyen más dolog.”

Uram jelenléte az én szenvedéseim alatt ezekért a lelkekért fontos, mert azonnal megtisztította őket kegyelméből. Mind elmentek a szobámból.

Forrás: ➥ valentina-sydneyseer.com.au